admin
Tegyük fel, hogy beteg vagy – mondjuk felfáztál. Vajon helyes gyógymódnak tekinted-e, hogy megmérgezd magad, esetleg felvagdosd a tested különböző részeit, netán sugárzásnak tedd ki magad? Nem? Pedig ezek a módszerek ma teljesen elfogadottak egy, a hólyaghurutnál lényegesen komolyabb betegség kezelése során. Miért mondom ezt? Olvass tovább, és megtudod… Tovább olvasom
Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy léteznek-e alternatív terápiák, azokat ismerik-e az orvosok – és természetesen arról, mennyire is veszik számításba a beteg akaratát. A történetnek ez a része az orvosok, valamint a betegjogi képviselők magatartásáról szól – anyu történetével elmesélve. Tovább olvasom
Van egy rossz hírem számodra. Bármi is okozza a panaszod, ha az első orvos, akinek előadod, tévesen diagnosztizál, később a többi orvos nagy valószínűséggel az első, téves diagnózis nyomán fog járni, téged kezelni, pontosabban: félre kezelni.
Az előző bejegyzésben ott tartottunk, hogy megkaptuk a diagnózist – tüdő daganat, adenocarcinoma malignum – és édesanyánk kezelőorvosa lényegében belekényszerített minket a kemoterápiába. Mi történt ezután? Tovább olvasom
A gyógyulás – jelen egészségügyi rendszerünk értelmezésében pusztán a betegség elmulasztását foglalja magában.
De vajon valóban elég ennyi a gyógyuláshoz, vagy ennél többre van szükség? Véleményem – és neves kutatóorvosok, természetgyógyászok, és a józan ész szabályai – szerint a gyógyuláshoz a betegség elmulasztása, kezelése önmagában kevés.
A gyógyulás ugyanis nem más, mint az eredeti, egészséges állapot, vagy ahhoz a lehető legközelebb álló állapot visszaállítása. De mi lehet az egészség? Mi ez a rejtélyes állapot? Tovább olvasom
Ebben a bejegyzésben leírtam, hogyan kezdődött édesanyánk kálváriája, most pedig arról lesz szó, minek is kellett volna történnie egy normális egészségügyi rendszerben.
Ha beteg vagy, legyen bármilyen betegséged, kiszolgáltatott vagy – és ennek megfelelően a törvény a kiszolgáltatott helyzetedből adódóan véd téged. Mivel a legtöbb betegnek nincs orvosi diplomája, ezért eleve hátránnyal indul információszerzés szempontjából – ezért a törvény kötelezi az orvost a tájékoztatásra. De milyen tájékoztatásra vagy jogosult? Tovább olvasom
Ma egy éve, hogy édesanyánkat eltemettük – azt a csodálatos asszonyt, aki az életet, és rengeteg szeretetet adott nekünk.
De miért kellett ennek így történnie? Mi történt anyuval? Miért nem lehet közöttünk? Ezekre a megválaszolhatatlan kérdésekre próbálok választ adni – jól, vagy rosszul, de választ.
Hogyan és miért ítélték végül halálra azok, akiknek a gyógyítása lett volna a feladatuk? Tovább olvasom
Ami mindannyiunk testében jelen van, és mindannyiunk testében a legnagyobb arányban van jelen, az nem más, mint a víz – 60-75%-ban. És hogy ennyire ne legyen egyszerű, ez a vízmennyiség nem egyszerűen víz, hanem sós víz.
Ebben a bejegyzésben megemlített protokollról lesz szó, lehetséges-e éhen halni egy kórházban – most pedig a kérdés szabályozását veszem elő. Merthogy szabályozva van – nézzük meg, mit mondanak a szabályok.
„I. Alapvető megfontolások
- A táplálkozás alapvető fiziológiai szükséglet, amelyet ha nem elégítenek ki, az egyén halálához vezet.
- A malnutrició minden esetben a beteg állapotát jelentősen súlyosbító (komorbid) tényező.”
Ebben a bejegyzésben, ahogy a címből is láthatod, arról lesz szó, lehetséges-e éhen halni egy kórházban. Miért? Mert megingathatatlan meggyőződésem, hogy szegény édesanyámmal ez történt, és véleményemet számos tény támasztja alá – cáfolni ugyanakkor semmi sem cáfolja. Tovább olvasom