Halálra ítélt páciensek
Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy léteznek-e alternatív terápiák, azokat ismerik-e az orvosok – és természetesen arról, mennyire is veszik számításba a beteg akaratát. A történetnek ez a része az orvosok, valamint a betegjogi képviselők magatartásáról szól – anyu történetével elmesélve. Tovább olvasom
Az előző bejegyzésben ott tartottunk, hogy megkaptuk a diagnózist – tüdő daganat, adenocarcinoma malignum – és édesanyánk kezelőorvosa lényegében belekényszerített minket a kemoterápiába. Mi történt ezután? Tovább olvasom
Ebben a bejegyzésben leírtam, hogyan kezdődött édesanyánk kálváriája, most pedig arról lesz szó, minek is kellett volna történnie egy normális egészségügyi rendszerben.
Ha beteg vagy, legyen bármilyen betegséged, kiszolgáltatott vagy – és ennek megfelelően a törvény a kiszolgáltatott helyzetedből adódóan véd téged. Mivel a legtöbb betegnek nincs orvosi diplomája, ezért eleve hátránnyal indul információszerzés szempontjából – ezért a törvény kötelezi az orvost a tájékoztatásra. De milyen tájékoztatásra vagy jogosult? Tovább olvasom
Ma egy éve, hogy édesanyánkat eltemettük – azt a csodálatos asszonyt, aki az életet, és rengeteg szeretetet adott nekünk.
De miért kellett ennek így történnie? Mi történt anyuval? Miért nem lehet közöttünk? Ezekre a megválaszolhatatlan kérdésekre próbálok választ adni – jól, vagy rosszul, de választ.
Hogyan és miért ítélték végül halálra azok, akiknek a gyógyítása lett volna a feladatuk? Tovább olvasom
Ebben a bejegyzésben, ahogy a címből is láthatod, arról lesz szó, lehetséges-e éhen halni egy kórházban. Miért? Mert megingathatatlan meggyőződésem, hogy szegény édesanyámmal ez történt, és véleményemet számos tény támasztja alá – cáfolni ugyanakkor semmi sem cáfolja. Tovább olvasom