Ebben a bejegyzésben leírtam, hogyan kezdődött édesanyánk kálváriája, most pedig arról lesz szó, minek is kellett volna történnie egy normális egészségügyi rendszerben.
Ha beteg vagy, legyen bármilyen betegséged, kiszolgáltatott vagy – és ennek megfelelően a törvény a kiszolgáltatott helyzetedből adódóan véd téged. Mivel a legtöbb betegnek nincs orvosi diplomája, ezért eleve hátránnyal indul információszerzés szempontjából – ezért a törvény kötelezi az orvost a tájékoztatásra. De milyen tájékoztatásra vagy jogosult?
Az egészségügyi törvény [1] alapján részletes, egyéniesített, valamint teljes körű tájékoztatásra vagy jogosult az egészségi állapotodról, a javasolt vizsgálatokról (valamint arról is, hogy ezeknek a vizsgálatoknak mi az előnye, mi a kockázata, mi a tervezett időpontja) és beavatkozásokról, a döntési jogodról (!!!), az ellátás folyamatáról és várható kimeneteléről (!!!) és a javasolt életmódról is. De mit jelent ez?
Egészen egyszerűen azt, hogy a te helyzetednek, felfogóképességednek, lelkiállapotodnak megfelelően kell téged a helyzetedről tájékoztatni – mindenről, ami téged érinthet. Mondom, mindenről. Arról is, hogy például vérvételre miért van szükség, mik a kockázatai, mire számít az orvosod a leletből. Ha már tudják, mi a bajod, azt is el kell mondaniuk, milyen életmód javasolt számodra a gyógyuláshoz.
És jogod van kérdezni is. Amennyit csak akarsz.
A törvény célja ugyanis nem az, hogy az orvos elhadarja neked az általános tájékoztatást. A törvény célja az, hogy te, mint beteg, megértsd, mi bajod, hogyan célszerű azt kezelni, mit tesztek az orvosokkal együtt, közösen a te gyógyulásod érdekében.
Alapvető betegjog az önrendelkezés [2]. Mit jelent?
Egészen egyszerűen azt, hogy a döntés a te kezedben van. Ez alól csak azok az esetek a kivételek, amikor közvetlen életveszélyben vagy, vagy a betegséged (pl. egy fertőző betegség) mások életét, testi épségét veszélyezteti.
Minden más esetben te döntesz a saját életedről, a saját egészségedről – a vizsgálatokról, a kezelésekről, mindenről. Az orvos csak javasolhat.
Ahhoz azonban, hogy valóban élhess ezzel a jogoddal, és jól élhess vele, meg kell ismerned minden szükséges adatot, tényt, kezelési módot, amit a tájékoztatáshoz való jogod biztosít számodra.
Hiszen megfelelő döntést kizárólag a megértés birtokában tudunk hozni.
Minek kéne történnie a gyógyítás során?
Egy normális egészségügyi rendszerben, mikor orvoshoz fordulsz a betegségeddel, ő elmondana mindent, amit tudnod kell. Ezt szívesen tenné, hiszen tudná, hogy a döntés a tiéd, és csak akkor tudsz megfelelően együttműködni vele, és valóban meggyógyulni, ha te is mindent értesz – ez a beszélgetés pedig egy párbeszéd lenne, nem monológ.
Ő (az orvos) nem latin kifejezésekkel teletűzdelve mondaná el, mi a baj, vagy a teendő, hanem úgy, hogy te megértsd – hiszen az egész eljárás ahhoz kell, hogy te meggyógyulj, hogy te jobban érezd magad.
Te biztos forrásból szereznéd az információkat – magától az orvostól, és nem lenne szükséged az interneten böngészésre, és a számos téves információ kiszűrésére a gyógyulásodhoz.
És az orvos meg is győződne róla, hogy megértetted. Te tudnád, melyik lépés után mi következik és miért, ezáltal biztonságban éreznéd magad. Elmúlna a kiszolgáltatottság érzése, a felesleges aggodalom.
Az orvos tudná, hogy te is mindent megteszel a gyógyulásért, hiszen megértetted, miért van szükség az együttműködésedre. Mindketten nyugodtan, partneri viszonyban folytatnátok a vizsgálatokat, a kezeléseket.
Te tudnád, hogy egy kellemetlen vizsgálatra azért van szükség, hogy meggyógyulj – ezért lényegesen kevesebbet panaszkodnál, hiszen látnád az értelmét, a célját. Együttműködőbb lennél, ezért a gyógyulásod is valószínűbb lenne, hiszen önként tennél a saját érdekedben.
Láthatod tehát, hogy a törvény által szabályozott rendszer mindannyiunk érdekét védi. A betegét is, az orvosét is.
Mégsem alkalmazzuk. Mit gondolsz, miért?
[1] 1997. évi CLIV. törvény 13. §
[2] 1997. évi CLIV. törvény 15. §
MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!