Ma egy éve, hogy édesanyánkat eltemettük – azt a csodálatos asszonyt, aki az életet, és rengeteg szeretetet adott nekünk.
De miért kellett ennek így történnie? Mi történt anyuval? Miért nem lehet közöttünk? Ezekre a megválaszolhatatlan kérdésekre próbálok választ adni – jól, vagy rosszul, de választ.
Hogyan és miért ítélték végül halálra azok, akiknek a gyógyítása lett volna a feladatuk?
Senki sem gondolta volna, hogy ez lesz a vége
Az egész történet egy tavaszi, makacs rekedtséggel kezdődött. Szimpla megfázásnak hittük, ahogy bárki – azonban, mikor nem múlt el 3 hét után, orvoshoz küldtük anyut.
Orvoshoz küldtük, kifejezetten gégészetre – mert azt hittem, hangszál-gyulladása van. A gégészeten megállapították, hogy hangszál-gyulladás nincs, de az egyik gégefő nem mozog. Irány a röntgen – foltot találtak a tüdején.
Irány a pulmonológia – ahol mellkas CT alapján egy 2,5 cm-es elváltozást találtak anyu tüdejében. Jött a tüdőtükrözéses mintavétel (ami sikertelen volt, és nagyon gyakran sikertelen, mégis kínozzák vele a beteget), majd egy biopsziás mintavétel.
Ez utóbbi már sikeres volt, azonban a szövettanra több, mint 3 hétig vártunk – ami adenocarcinoma-t állapított meg diagnózisként. (Csak a jelen egészségügyi rendszerünk állapotát tükrözi, hogy a szövettan már kész volt, két hétig “parkolt” valakinek az asztalán, mielőtt anyu megkapta volna.)
A diagnózist telefonon kaptuk – ha jól emlékszem, szerdán felhívták anyut, hogy rosszindulatú tüdődaganata van, pénteken menjen be a kórházba a hétfőn kezdődő kemoterápia előkészítésére.
Derült égből villámcsapás volt már maga a diagnózis is, de az, hogy semmiféle tájékoztatást nem kaptunk arról, milyen kezelési módok lehetségesek, azoknak milyen mellékhatásai vannak, milyen gyógyulási esélyekkel, kiegészítő kezelésekkel – sőt, hogy anyut egyáltalán milyen stádiumba sorolják, mint rákost – több volt, mint felháborító.
Pénteken ugyan bementünk a kórházba, és faggattuk az orvost – aki igencsak kelletlenül rész-válaszokat adott. Időnk nem volt a döntésre, ahogy információnk sem, másodvéleményt lehetőségünk sem volt kérni a hétvége és az idő rövidsége miatt.
Abban a rendszerben történt mindez, ahol az orvosnak törvényi kötelezettsége a teljes körű tájékoztatás, a betegségről, a lehetséges kezelési módokról, a mellékhatásokról, a kezelések kockázatairól.
Semmilyen választ nem kaptunk arra, hogy miért nem például műtét az orvosok által előírt (!!!) kezelés, hanem kemoterápia.
Végül azzal próbálta megnyugtatni az orvos édesanyámat, hogy ha nem vállalja a kemoterápiát, meg fog fulladni.
Te mit gondolsz, ennek így kellett történnie? Figyeld az oldalt, nemsokára közzéteszem a dolgok jogi hátterét – vagyis azt, minek kellett volna történnie.
Arról nincs szó, hogy dohányzott-e az édesanya?
Sok dologról lesz szó – de kedves Palotai, úgy gondolod, hogy egy dohányossal így kell bánni? Egy dohányost nem kell tájékoztatnia az orvosnak? Vagy megfelelően ellátnia? Vagy emberi módon beszélnie vele?
Úgy gondolod, hogy egy dohányos kevesebbet érdemel, mint egy nem dohányos?
Gondolkodtam rajta,hogy biztos hozza akarok e szolni,hisz annyira friss meg az en esetem is es szemelyesen ismertem edesanyadat es teged meg a testveredet ugyszinten.Mitobb egyutt is laktunk,sot baratnok is voltunk,.Nagyon sajnalom es igazan egyutt tudok erezni veletek.
New Yorkban lakom,igy velem itt tortent az alabbi esett:
Az a haziorvosom liftje elromlott es az elso emeletre gyalog kellett felmenni,felmentem ugyan de alig kaptam levegot es bepanikoltam,hogy megfulladok.A lanyom angolul ezt elmondta az orvosnak es kezdodtek a vizsgalatok.
Roviden probalom………..Kiderult,hogy 1 cm-nel kisebb ugyan,de rakos daganat van a tudomben,persze errol 100-ig meggyozodtek,mert meg biopsziat is elvegeztek.Az orvosokrol csak jot tudok irni,mind orosz zsido orvos volt.Elmagyaraztak,hogy muszaj megmuteni,mert meg az A tip elso fazisaban vagyok ami az ott kezelt betegeknek csak 10 %-a,mert mind kesobb erkezik mar hozzajuk.Ha megmutik akkor nem kell semmilyen utokezeles,mert ezzel megszuntettek a rakot,ugyanis mashol nem mutatott a testemben elvaltozast egyik vizsgalat sem.Adtak idot atgondolni,de surgettek,hogy minnel hamarabb dontsunk,/ugy gondolom,hogy ebben az esetben nem volt mas valasztasunk/Nagyon kemeny volt az utana levo 2-3 honap,de jol vagyok.
Vagyis ezt azert irtam le,hogy igenis az orvosok hibaztak tobbmindenben is.
Eloszor az ilyen dolgokat telefonon nem szabad kiadni,csak szemelyesen tekintettel a dolog sulyossagara,masreszt elkellett volna magyarzani,hogy milyen stadiumban van a daganat,/Nekunk itt azt mondtak,hogy altalaban a rakos daganatok 2,5 cm felett kezdodnek /
Ha ezt alapul vesszuk,akkor az anyukad is kezdo szakaszban volt,mint en es valoszinu a mutet segitett volna.
Ha a gep kimutatta a rosszindulatu daganatot,miert kellett meg tukrozni es miert nem biopsziat vettek?Az se volt kellemes,de 100-os.Az meg egyaltalan nem ertheto szamomra,hogy miert nem adtak teljeskorul elemzest es utana idot,hogy dontsetek,???
Oszinten sajnalom,hogy igy tortent!Vigasztalasul annyit szeretnek mondani-mivel en eltemettem a harom testveremet fiatalon,szuleimet./Minden kozvetlen hozzatartozo halalanal felmerul bennunk a kerdes,hogy mi lett volna ha………..Probaljatok belenyugodni es elfogadni a tenyt es magatokat semmikeppen ne ostorozatok!
Az orvosok ha hibaztak megerdemlik a felelossegrevonast,mert embereletekrol dontenek….s ezek szerint rosszul!
Kedves Piroska!
Hallottam, mi történt veled, őszintén remélem, hogy Neked sikerül teljesen és végérvényesen meggyógyulnod.
Magyarországon az a szokás, hogy tükrözéssel vesznek először mintát – függetlenül attól, hogy ez az esetek jelentős részében sikertelen, kellemetlen művelet. Ha ez sikertelen, akkor jön a biopszia, ami pedig anyunál (és még sokaknál) légmellet okozott. Persze tájékoztatást anno erről sem kaptunk…
Nem szeretnék senkit felelősségre vonni – felelőst így sem, úgy sem találnánk. Túl sokan, túl sokat hibáztak anyu esetében. A figyelmet szeretném felhívni a sokszor embertelen bánásmódra, ami ma a betegségügy velejárója.
Javaslom, hogy olvass tovább, lesz még folytatás. Ez csak az eleje a történetnek.