Mi kell a gyógyuláshoz?

A gyógyulás – jelen egészségügyi rendszerünk értelmezésében pusztán a betegség elmulasztását foglalja magában.

De vajon valóban elég ennyi a gyógyuláshoz, vagy ennél többre van szükség? Véleményem – és neves kutatóorvosok, természetgyógyászok, és a józan ész szabályai – szerint a gyógyuláshoz a betegség elmulasztása, kezelése önmagában kevés.

A gyógyulás ugyanis nem más, mint az eredeti, egészséges állapot, vagy ahhoz a lehető legközelebb álló állapot visszaállítása. De mi lehet az egészség? Mi ez a rejtélyes állapot?

Hogy érthetőbb legyen, jöjjön most egy egyszerű példa. Van egy ház, amit valaki valamikor felépített.

Tegyük fel, hogy ebben a házban lusta, igénytelen emberek élnek, akik szinte soha nem takarítanak, ha valami elromlik, nem javítják meg, a kertet nem gondozzák, a gyomot nem irtják, az ereszcsatornát nem takarítják, a tetőről lecsúszó cserepeket nem teszik vissza a helyére. Ennek egyenes következménye, hogy a ház a múló évek alatt egyre romosabb és romosabb állapotú lesz: a tető beázik, a gerendák elgyengülnek, majd a tető és a plafon a hosszas ázástól beomlik. A gyomnövények burjánzanak a kertben, felkúsznak a ház falára, megbontva a vakolatot. A takarítás hiánya és a beázás együttesen oda vezet, hogy a parketta is elkorhad.

Vajon ennek a háznak kell-e bármi külső hatás ahhoz, hogy idővel összedőljön? Kell-e, hogy téglával kiverd a falakat? Vagy van-e szükség ehhez földrengésre?

Nem, egyáltalán nincs rá szükség. Elegendő a ház elhanyagolása is ahhoz, hogy az egyszer jól felépített épület összedőljön.

De vajon javítható-e?

Egy ideig igen – ha időben észrevesszük, mi történik. A tető cserélhető, a falakat újra lehet vakolni, az elkorhadt parkettát ki lehet cserélni, a kertből a gazt ki lehet irtani – de ha ugyanazok az emberek, ugyanazzal a viselkedéssel élnek benne továbbra is, újra megtörténik ugyanez néhány év, évtized múlva.

„Ha azt teszed, amit eddig, azt kapod, amit eddig.”[1]

A tested ugyanis pontosan ugyanígy működik. Ha mindenhez hozzájut, minden gondoskodást megkap, amire szüksége van, és semmi olyannal nem kerül kapcsolatba, amely rá nézve káros, akkor tökéletesen működik.

Ráadásul, ha mégis találkozik rá nézve káros behatásokkal, számtalan esetben képes önmagát újra és újra meggyógyítani, kijavítani. Ennek alátámasztására gondolj bele, hány náthából, megfázásból gyógyultál fel gyógyszerek nélkül, hány vírusos megbetegedést győztél le – és hánnyal nézel naponta szembe, legtöbbször a megbetegedés következménye nélkül.

A törött csont is összeforr – és bár soha nem lesz olyan, mint a törés előtt, ha ügyesen illesztik össze, az eredeti állapothoz a lehető legközelebbi állapotban állítják azt helyre.

De nézzük meg egy másik irányból, a nyelv irányából. Nyelvünk az ideális testi állapotot egészségnek, pontosabban egész-ség –nek nevezi. Mit jelent ez? Mit jelent az, hogy egészek vagyunk? Ugye szerinted is azt, hogy nem hiányzik belőlünk semmi?

Akármelyik irányból közelítjük meg a kérdést, az ideális egészségi állapot visszaállítása lenne a cél – és ha egészségügyről beszélünk, nem betegségügyről, akkor pedig különösen erre kellene irányulnia minden orvosi és ápolói cselekedetnek.

Úgy hiszem, azért leszünk újra és újra betegek, mert csak a betegséget kezeljük, ugyanakkor az egészséget nem állítjuk helyre. A teljes gyógyuláshoz pedig még a gyógyítható betegségek esetében is az egészség helyreállítása lenne szükséges.