Mégis van halálbüntetés Magyarországon?

Ijesztő és hátborzongató a cím, amit ez az oldal kapott. Ijesztő, hátborzongató – de sajnos igaz.

A mai napon is, mikor e sorokat olvasod, számos embert ítélnek halálra Magyarországon – nem bírók, ügyészek és ügyvédek, és nem is jogi, vagy bibliai értelemben vett halálos bűnökért.

Nem.

A szörnyű az, hogy mindezt orvosok, orvosi csoportok, nővérek és ápolók teszik, ők hozzák meg a halálos ítéletet, és ők is hajtják végre. Fellebbezésnek, jogorvoslatnak helye ebben a világban nincs. Az ítéletet úgy hívják: diagnózis, a végrehajtást pedig palliatív kezelés formájában történik.

 

Miért hoztam létre ezt az oldalt?

anyucikaElhunyt édesanyám kérte még életében, kézhez kapva halálos ítéletét, hogy ha az ítéletet végrehajtották, semmiképpen se engedjem szó nélkül, büntetlenül, ismeretlenül elbújni gyilkosait. Bár számos szakmai hibát vétettek orvosai és ápolói, kártérítési per helyett e weboldal elkészítésébe vágtam fejszémet – a pénz ugyanis sosem hozná vissza, akit elvesztettünk. Ha azonban az itt leírtak csak egyetlen életet megmentenek, csak egyetlen ember szenvedéseit enyhítik, vagy egyetlen egészségügyi dolgozó gondolkodását megváltoztatják, legalább elmondhatom, édesanyám szenvedése, halála nem volt teljesen hiábavaló.

 

Nem vagyok orvos – amit tudok, bárki tudhatja Magyarországon, aki kicsit is odafigyelt a középiskolai oktatása során, vagy saját egészsége érdekében kicsit is nyitottan, odafigyelve utánanézett teste működésének.

Nem vagyok jogász – amit tudok, és amiről írok, bárki tudhatja, aki a társadalmi együttélés alapvető, írott és íratlan szabályait ismeri. A jog előírásai ugyanis a legtöbb esetben megegyeznek a tisztességes, jóindulatú emberre jellemző viselkedéssel.

 

Az oldal elkészítése során szándékosan mellőztem azon kórházak és orvosok megnevezését, ahol és akik édesanyámat kezelték. Mivel 3 különböző megyében, 4 különböző kórházban több különböző orvos kezelte édesanyámat, sajnos arra a következtetésre kellett jutnom, hogy nagy valószínűséggel bármelyik kórházban ugyanez történt volna – mivel egészségügyi rendszerünk rendkívül alaposan szabályozott, elvileg tehát minden kórház minden osztályának minden orvosára pontosan ugyanazok a szabályok vonatkoznak.

 

Előre szeretném jelezni, hogy a történet – édesanyám története – egy daganatos betegségről szól, azonban az egészségre és életben maradásra vonatkozó észrevételek, a diagnózisok felállítására, a betegségek kezelésére vonatkozó észrevételek bárki számára hasznosak lehetnek.

 

És bár bizonyítani mindent tudok, állítani nem állíthatok semmit – a könyvben leírt jelenségek és magyarázatok, megfigyelt jelenségekből levont következtetések személyes véleményemmel kiegészítve – rád, az olvasóra bízom, hogy eldöntsd: igazam van vagy tévedek.

Értesítést kérek!